Ezeket a hiányosságokat különböző olyan tényezők kombinációja teszi lehetővé, amelyek kedveznek a munkavégzés során a hibák kialakulásának.

Amíg korábban a nyomáspróba kizárólag vízzel történt, addig manapság a nyomáspróbánál növekvő számban alkalmaznak sűrített levegőt, vagy inert gázokat, annak érdekében, hogy a csíraképződést megelőzzék. A vizsgálónyomás víz esetén 11 bar, sűrített levegő esetén pedig maximum 3 bar. A sűrített levegővel való vizsgálat a kivitelezés folyamán sok rövid szakaszra bontva történik, és rendkívüli követelményeket támaszt a koordinációval szemben, annak érdekében, hogy a szakaszok közti minden kapcsolódási pontot körültekintően és biztosan megvizsgáljanak.

Megállapítást nyert, hogy különösen a sűrített levegővel való nyomáspróbánál könnyű a szivárgásokat “elnézni”, de a vízzel való nyomáspróba sem garancia arra, hogy a vezetékrendszer tartósan tömör marad, amit a több esetben fellépő jelentős vízkárok bizonyítanak.

A TÜV szakértői azt ajánlják, hogy már a vezetékrendszer tervezésénél, és a komponensek kiválasztásánál figyelmet kapjon a csövek megbízható kötési lehetősége. Ezen túlmenően a nyomáspróba vízzel történjék a DIN EN 806 (nálunk MSZ EN 806) szerint.

Forrás: haustec.de